2016. április 15., péntek

Bölcs és balgatag mondások az aratás, a gabona ürügyén - az életről

Bár majd csak augusztusban lesz aktuális, de most találtam, megosztom, nagyon tetszik.
forrás

Ritka  búzában  sok  a  pipacs  =   a  túlzott  cifrálkodás a  belső  értékek  hiányára vall.


Ki mint vet,  úgy  arat —  ez a legismertebb mondás az aratással   kapcsolatban.   Persze nemcsak  gabonára  értik   ezt, hanem  általában  arra,   hogy ki milyen munkát végez, olyan eredményre    számíthat.    A mondás    egyik    változata: Amennyit  vetel,  annyit  szedel,  s  lényegében  azonos  értelmű  ez  is:   Ki   mint   veti ágyát, úgy  alussza álmát.

De  visszatérve   az   aratómondásokra:  van,  aki   »ott  is arat,  ahol  neon  vetett«,   azaz mások  munkáján   élősködők. A régi idők szomorú tapasztalata  mondatta:  Nem  mindenkor  az  arat,  aki  vet.

Aratásnak  idején   megfagy a  munkában   =    legnagyobb dologidőben  is  kerüli  a  munkát.

Sok aratás  volt  azóta — ezt úgy értik:  régen volt már.

Arató ember kukóricáért alszik,  ez  a  mondás   magyarázatra  szorul  azon   a  vidéken kívül,  ahol  járatos. Azt jelenti,  hogy  ha  aratás   idején esik,  és  van  idő  az  alvásra, bő  kukoricatermés   várható.

Ha valaki kézi aratásnál elmaradt  a társaitól,  azt  mondták rá gúnyosan:  Lapátnyelet készít,  holnap  kenyeret   akar sütni.

Fogjuk  meg  a  nyulat!   — mondják  az  aratók,  amikor  a tábla vége felé járnak.  Ennek közeli  rokona:  Kizavarják   a nyulat  a  búzából,  vagyis  hamarosan  aratnak.

Két  mondás   a  házasélettel kapcsolatban:  Egy  szem   búzáért  nem  oldjuk  meg  a zsákot,  azaz  nem  elégszünk  meg egy  gyerekkel. —  Más  búzájába  vágja  sarlóját   =    más feleségének, kedvesének udvarol.

Búzát  vetett,  konkolyt  aratott:  jóságért  rosszal  fizettek neki.  

Legszebb   búzának   is van  egy  kis  alja  =   mindenben  lehet  hibát  találni.

Régi búzából is válik jó kenyér.  Ennek  jelentése:  ha valami  nem  új,  valaki  nem  fiatal,  azért  hasznát  lehet  venni. 

A  régi  idők   vándormadarainak  jelszava:  Másutt  is   esznek búzakenyeret, tehát  nem érzi  a  mondással  élő  helyhez kötve  magát,  máshol  is  meg tud  élni. 

Sok  hó,  sok  búza  — ez  magát  magyarázza:  hóban bővelkedő tél után jó a  búzatermés.

Árpatörek,  búzatörek, összeveszett  a két  »öreg«:  két kisgyerek  civakodik...

Rossz  időben  vetette  árpáját, vagyis rossz időben fogott valamihez. 

Somolyog, mint  az árpacipó  a  lapáton,  vagy  mosolyog,  mint  a  miskolci árpacipó:  széthúzott  szájjal  mosolyog,  szélesen   vigyorog.   (A bevágás  nyomán  kiforrott  cipó  képzete ihlette  ezt a mondást.)

Mehet  zabot  hegyezni;   Elmehet  Kukutyinba  zabot  hegyezni  =   mehet,  ahova  akar, senki  sem  tartóztatja

Összevissza,  mint  zab  a zsákban — szokták felelni  arra  a kérdésre,  »hogy  vagy«?  Az  értelme: hol  jól,  hol rosszul.

Böki  a  zab  a  hasát,  szokás mondani   a   lóról,  amelyik azért  ficánkol,  mert  jól  tartják  zabbal.   Emberre   értve: önteltté  tette  a  jómód.

Zabban  a  lovak!  —  ezt   viszont annak  mondják,  akit  szunyókálásból  kell  felriasztani. Az elbóbiskolásnak néha  azt   is mondják   egyes   vidékeken, hogy  »tehenek  a  zabban«.

Zabot  ne  kérj  szamártól  — ez  a  mondás  arra  int,   hogy attól  kérj,  akinek   van,   aki adni  tud. 

Eléggé közhasználatúak,  nem  igényelnek  magyarázatot:   Ügy   megijedt, hogy  zabszem  sem  férne  belé;  Zab  hajtja  a  lovat,   nem ostor.

Két  mondás   a  zabkenyérről: 1.  Zabkenyér is jó annak, aki  hozzászokott.   (A  rosszat is meg lehet  szokni.)  2.  Nem kell  zabkenyér,   hol   készen vár a  búzakalács  =   aki  a jót is  választhatja,  nem  nyúl   a rosszhoz.

Cs.  B. 
Somogy Megyei Hirlap 1977 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése